Az evés fejlődését sokféle tényező határozza meg, velünk született alkati sajátosságok, a család étkezési szokásai, a szülők elvárásai és a sort még hosszan folytathatnánk. Az étkezés, túl a táplálási célokon, szociális esemény is, örömet okozó, kellemes élmény, amely érzelmi, viselkedési, sőt kommunikatív készségeink megalapozását is célozza. A kisbaba fejlődése során az anyatejes vagy tápszeres, cumisüveges etetést lassan felválltja a pürés kanalas vagy falatkás hozzátáplálás, később az önálló evés. Ebben a folyamatban számos buktató, nehézség jelentkezhet, felmerülhet a válogatósság, az egyes ételféleségek, vagy állagok elutasítása, gyakran az elfogyasztott táplálék mennyiségével elégedetlenek a szülők. Ilyen esetekben a család aggódva figyeli a gyermek súlygyarapodását, fejlődését.
Általában a következő panaszokkal jelentkeznek a szülők:
elnyújtott etetési idő
a táplálás elutasítása
álomban való etethetőség
félbeszakadó, stresszes étkezések
nem az életkornak megfelelő táplálási forma
figyelemelterelés a bevitel növelésére
újabb (táplálék) állagok bevezetése sikertelen
félresiklott etetési szokások (pl. erőltetés vagy üldözéses etetés, álometetés)
súlygyarapodás elmaradása elégtelen kalóriabevitel miatt
amikor az etetési helyzet a szülő számára lelkileg megterhelő
egyéb evéssel kapcsolatos problémák
Étkezési zavarokról akkor beszélhetünk, ha az étkezések ideje túl hosszúra nyúlik, ha a gyermeket csak figyelemelterelés mellett lehet etetni, vagy nem hajlandó bizonyos ételeket elfogyasztani, nyelési, rágási problémákkal küzd, öklendezik, túl sokat, túl keveset eszik, illetve megrekedt alacsonyabb egy már nem neki való, táplálási szinten. A problémák hátterében biológiai okok, kapcsolati, regulációs nehézségek húzódhatnak meg. Gyakori a szenzoros túlérzékenység, az idegrendszeri éretlenség, izomtónus elosztási zavar vagy a mozgás fejlődését érintő zavar. Táplálási nehézség jelentkezhet eltérő fejlődésű gyermekeknél is.